A nap éltető,jóságos fénye kihúnyt.A sötét és kihalt sikátorok szűk utcáin egy dülöngélő,néha-néha a falhoz támaszkodó alak jár.

-Mit fognak szólni a többiek ha megtudják,hogy meghaltam Saya vérétől?Megbosszulnak?Vagy szépen elfelejtenek?-suttogja Moses miközben összeesik a fal mellett és remegő,elszürkült kezével végigsimít vörös repedésekkel teli arcán.

-Még nem akarok meghalni.A többiek előtt nem.Ki fog vigyázni rájuk és ki vezeti őket?-hátrahajtotta fejét.-Úgy fáj.Messze még a reggel.Mire felkel a Nap én már halott leszek.Szétesem darabkákra .Nem így képzeltem el.Jobb szerettem volna büszkén a napsugárban állva elégni.-szeme csillogott a fájdalomtól ami testét és szívét gyötörte de könny nem szökött szemébe.

-Te szegény!-szólalt meg egy csengő női hang.Moses vadul fürkészte a sötét utcát de nem látott senkit.Bőre megreccsent mintha egy tükör tört volna össze és remegő ajkán végigfutott a repedés.Fájdalomtól összeszorított szemét újra kinyitotta és előtte egy lány térdelt.Hosszú,világoskék hajú,bordó szemű.Szánakozva nézett Mosesre és karcsú ujjaival végigsimított az arcán.

-Nincs sok hátra neked.Milyen irónikus.Azt mondták Saya vére megment és most mégis tőle haldokolsz.-tekintetét a fiú vállára emelte ahol egy vágás díszelgett.Már az egész válla és karja porladó szürke csonk volt.

-Ugye szeretnél élni?Meghiszem azt.De csak a társaid miatt?Szívedben nincs önös érzés?Vágy,hogy megtapasztald az élet szép oldalát?Minden élvezetet?Csak mondd ki ,hogy magad miatt akarsz élni és én eltörlöm a fájdalmadat,új életet ,nagyobb erőt adok.

-Miért...akarsz...segíteni?És miért...csak ha...magam miatt...akarok élni?-nyögte elcsukló hangon.

-Mások miatt élni felesleges.Magunk miatt öröm.Hogy miért az számodra teljesen mindegy.Csak mondd ki!-susogta és kezeivel Moses arcát fonta körül.

-Élni akarok!Hagyj élni!-suttogta félig kómában és szeme előtt lassan elhomályosult a világ,de érezte a lány forró ujjainak érintését.

-Mi a neved?

-Virus.(Virusz)-lehelte a fülébe pár miliméterről és lassan végignyalt a fiú ajkán húzódó repedésen.

-Furcsa név.-susogta elernyedve.Igazi megváltásnak érezte a lány csókját.Bár a teste többi része haldoklott.Minden izma visítva feszült.

Mit akarsz csinálni velem?-kérdezte két görcs között.

-Valami nagyon jót.-kigombolta Moses köpenyét és egyenruháját,majd kicsatolta övét.

-Olyan hideg és fehér a bőröd mintha csak hóból lennél gyúrva.-végigsimított a fiú csupasz mellkasán.-Mint egy milliókat érő porcelánbaba.Olyan szép vagy...olyan üres és tudatlan...olyan törékeny.Múlandó.-Moses összeszorította ajkait.

-Érdekes.Alig vagy négy éves de lelkileg 18.És persze testileg is.-tette hozzá huncut mosollyal.

,,-Meghalok!Nem akarok szenvedni.,,-visszahangzott fejében a gondolat.

-Mire vársz még?Talán örülsz a szenvedésemnek?

-Vicces látvány így látni a Sifuk vezérét ,de nem.Ha segítek meg kell ígérned valamit.

-Mit?-vágott hevesen a lány szavába.

-Hogy sosem támadsz rám akárki oldalán is álljak és akárhogy is hajtson az érdek a megölésemre.

-Bármit megteszek csak segíts.

-Még valami.Ha megmentelek Saya és Díva vére is méreg lesz számodra.Nem lesz értelme az életednek de a társaid ugyanúgy számítanak majd rád.

-Majd gondom lesz rá ha nem közeledik minden másodperccel a halálom.-Virus pehelykönnyű testével Moses combjára ült.Beleharapott ajkába ahonnan forró vércseppek folyama indult meg.Kezeit összekulcsolta Moses nyaka körül és vérző ajkát Mosesére tapasztotta aki mohón szívta magába a vért.Minden egyes nyelés után Virus teste egyre halványabb és halványabb lett,míg végül a haja is fakulni kezdett.Fejét félrefordította és felnyitotta szemét.Az is hófehér volt,mintha nem is lett volna szemgolyója.

-Ennyi elég volt.Hamarosan visszahúzódik a ,,Jel,,.-a fiú már nem hallotta.Nyugodtan szuszogott.

Hideg víz cseppent Moses arcára és kábultan nyitotta fel szemét.

-Moses!A ,,Jel,,...Ne halj meg!-zokogta föléhajolva Lulu.

-Már nem fogok.-suttogta és felemelte kezét.A repedések még ott voltak de nem tűntek olyan vészesnek és a fájdalom is enyhült.

-Moses,mi történt?-kérdezte aggódva Karman.

-Saya vére ... de már minden rendben.

-Nincs minden rendben.Haldokolsz.-Moses Karman elé emelte kezét és a szeme láttára olvadt bőrré az egyik repedés.

-Te,...meggyógyulsz.-ámult el Iréne.

-Hát nem csodálatos?A sors is úgy akarja,hogy Moses éljen.-mondta szelíden Guy.

-Nem a sors.-suttogta Moses és elfordította fejét.