Moses görcsösen markolta kaszája nyelét miközben eltántoríthatatlanul áll Saya oldalán.Magas férfi állt előttük.Fiatal és halovány arcát egy nagy vágás csúfította mi pillanatok alatt egybeforrt.Fekete haja jobb szemét teljesen eltakarta de bal sárga szeme szikrázott a vak dühtől.

-Nem volt jó húzás szembeszállni velem.-sziszegte.

-Ha az életemre törsz,kíméletlenül megöllek.-Saya egy cseppnyi félelem nélkül nézett ellenfele szemébe.

-Nem azért jöttem,hogy megöljelek,...csak egy kicsit meg kell nyirbálnom a magadba vetett hited.

-Ki küldött ?-vágott a szavába Kai.

-Szégyen és gyalázat,hogy nem ismeritek az én édesemet.De hát mit is várjak ilyen szánalmas kis patkányoktól.-gúnyolódva legyintett egyet.

-Illene bemutatkoznod.-jegyezte meg hűvösen Moses.

-Ren vagyok,de nem ez a lényeg.Uram és parancsolóm .... a harmadik hercegnő.-szája kaján vigyorra húzódott ahogy látta Saya arcán a végtelen megdöbbenést miként rájött nem csak Divával kell megküzdenie.Remegő kezéből kicsúszott a kard és rongybábuként csuklott össze.

-Van...mégegy...testvérem?-suttogta szaggatottan és Hajiba karolt.

-Igen!Már régóta alszik szegény kis Csipkerózsikám de végre felébredt hosszú álmából.Ti még nem ismeritek sem őt sem azokat akik őt védik,köztük engem.De higyjétek el hamarosan kívánni fogjátok az édes tudatlanságot.-Ren élvezettel szívta magába Saya félelemittas lényét és kárörvendő vigyora egyre szélesebb lett.

-Te szemét!-Kai a fiúra szegezte fegyverét.Ujja szorosan tapadt a ravaszra de nem volt képes eldörrenteni a puskát.

-Na mi lesz?Lősz vagy sem?-Ren a másodperc töredéke alatt Kai előtt termett és kicsavarta kezéből a fegyvert.Haji azonnal odaugrott de Ren gyorsabbnak bizonyult nála.

-Szerezz be töb Chevaliert mert Diva ellen sem lesz esélyed,nemhogy a hercegnőm ellen.-szól a még mindig a földön térdelő Sayához.

-Mi a neve?

-Hm?-Ren gúnyos arckifejezése meglepetté vált.

-Mi a neve a testvéremnek?

-Shinetsu.

-Shinetsu?Úgy mint ... új boldogság?-Ren lassan bólintott egyet és hátatfordított.

-A viszontlátásra.-köszönt és eltűnt.Haji átkarolta Sayat és felsegítette.

-Jól vagy Saya?-Kai aggódóan lépett melléjük.

-Én igen.És te?

-Mint akinek lecsavarták a karját,de majd elmúlik.

-Menjünk!-tette Kai vállára kezét David.-Ez az egész mára túl sok volt.

-Igaz!Saya sem néz ki túl jól.

-Ha nincs ránk szükség elmegyünk.-Moses intett Karmannak és Lulunak majd elillantak.

Sötét volt az éj,borús és ködös.Moses mozdulatlanul állt egy romos épület eresze szélén ,Lulu pedig lehunyt szemekkel a fiúhoz simult.

-Vigyázz Lulu!A végén még lelököd Mosest.-szólt rá komoran Karman.

-Jól van na.-nyávogta Lulu és egy lépést távolodott Mosestől aki csak egy kedves mosolyt küldött két társa felé majd tekintetét a Holdra emelte.

-A Hold.Egyetlen védelmezőnk aki megszánt minket és kinek csillagsátora alatt megnyugvásra találunk.-mondja halkan.

-Úgy beszélsz mint Ghee.Álmodozóan.-jegyezte meg Karman.

-Meg is halt.-Moses arca elkomorodott és lehunyta szemét.

-Nem azért halt meg mert álmodott egy szebb életről.Sőt!Meg se halt igazán.-Lulu vidám mosollyal ,ragyogó szemeit a Holdra tapasztotta.Moses és Karman értetlenül nézett rá mint két zavarodott kisfiú akik nem értik miről is beszélnek a nagyok.

-Ghee csak csatlakozott Moses túlvilági hadseregéhez.-a fiú lesütötte szemeit és elkeseredetten lehajtotta fejét.Karman szúrós pillantást vetett Lulu felé mire az szégyenkezve csöndben maradt.

-Moses!Most mi lesz?Saya teljesen ledöbbent a hír hallatán és már gyenge.Nem hiszem,hogy egyhamar újra Diva után erednek minket pedig sürget az idő.

-Nem tehetünk mást mint tovább keressük Divát és ha van rá esélyünk akkor megtámadjuk,de mindenféleképpen szemmel kell tartanunk Sayaékat,hátha ők többre jutnak.

-Saya biztos segít majd.-szólt bele Lulu de Karman ismét hallgatásra bírta.

-Most pihenjünk egy kicsit.-suttogta Moses.

Magas fák,sűrű bozótos,kietlen táj,ahol ember nem igazán jár.Pedig bent az erdő mélyén egy omladozó kastély áll.Magasan tornyosodik a fák fölé,fala borostyánnal körbenőtt, rózsabokrokkal szegélyezett.Kívülről elhagyatottnak tűnt de belül lappangott az élet évtizedeken át.Egy alak sietett folyosóról folyosóra majd megtorpant.Meztelen talpak csattanása visszhangzott.

-Reeeeeeheeeen!-ugrott a magas fiú nyakába egy lány.-Olyan sokáig odavoltál!Nah de mindegy is.Mondd mi volt!Találkoztál a nővéremmel?És a társaival?Milyenek voltak?-hadarta el a kérdéseket vidáman a lány.

-Kicsi Shinem......Fáradt vagyok.Szusszanok egyet.-elindult de Shin még mindig a nyakában csüngött.

-Naaaa léééécikeeee!-nyavajgott a lány.Ren nagyot sóhajtott, leül és az ölébe ültette Shint.

-Elmentem hozzájuk.Mit ne mondjak nem valami kedvesek.Megvágták az arcom.

-Jajj te szegény.-tette hófehér karcsú kezét a fiú arcára.

-Saya nagyon megdöbbent amikor megtudta,hogy te is létezel.Már nagyon gyenge.Hamarosan eljön az idő amikor újra álomba merül.

-Ne már!Pedig még szerettem volna találkozni vele ,meg játszani és beszélgetni.-Ren elmosolyodott a gyermekies kijelentésen.

-Biztos,hogy lesz még rá alkalmad.

-És hogy néz ki?

-Hasonlít rád.Csak neked hosszú a hajad neki pedig rövid,és te törékenyebb vagy.

-És a társai?Vannak Chevalierjei?

-Egy Chevalierje van.

-Csak egy?!Magabiztos lehet ha beéri egyel.

-De sok segítője van.Három fegyveres emberke.Nem tűnnek veszélyesnek.

-Azt hittem nehezebb lesz elbírni vele.

-Még nem fejeztem be édesem.-cirógatta meg szelíden a lány arcát.

-Emlékszel ,hogy Ensó mesélt neked Diva Chevalierjének teremtményeiről a Sifukról?

-Ühümm!

-Ők is Saya oldalán állnak.-Shin arcára zavartság ült ki.

-Dehát ők nem Divához tartoznak?Az ő véréből születtek és nélküle nem maradthatnak életben.

-Ez igaz.Csak hárman maradtak és Diva ellen harcolnak.Meg akarják ölni és megszerezni a vérét.

-Hmmm...-Shin elgondolkodva dől Ren mellkasára.

-Kérlek kerítsd elő Ensót!Olyan rossz Chevalier tud lenni néha.Csak úgy itthagyott.

-Rendben kedvesem.Neked mindent.-Ren megsimogatta Shin fejét.-Addig is pihenj csak.Még sokminden vár rád.-susogta a lány fülébe de az már szuszogva aludt.