2.fejezet-Az áruló

Saya kókadtan üldögélt a kanapén és folyton csak a hugára tudott gondolni.

-Hogy létezhet mégegy ilyen lény?Hiszen Joel naplójában csak két lányról van szó.-elmélkedett hangosan Lewis.

-Talán az a fiú csak hazudott.-vetette fel az ötletet Kai de maga sem vélte lehetségesnek ezt a megoldást.

-A napló egy dolog,de vannak azon kívül iratok amikben szerepel egy névtelen pártfogó aki segített Sayaék anyjának szállításában és a továbbiakban is.Talán három tojás volt de az egyiket magának akarta akár kapzsiságból,kíváncsiságból vagy más okokból.Nem akarta,hogy rájöjjenek a nagy felfedezésre de ha valaki tudomást is szerez róla akkor legalább egy tojás rejtve maradjon és senki semmit se tudjon róla.

-Egész elfogadtható megoldás,Julia.Bebiztosították magukat azzal a tojással így kevesebb rizikót vállaltak.-mondta David miközben térdére támaszkodva bambult maga elé.

-Meg kell találnunk az a lányt.-Saya felállt de lábai még gyengék voltak és esett volna össze,de Haji elkaptaés finoman átölelte.

-Jól vagy Saya?

-Jól Haji,semmi bajom.

-Nem mehetünk utánna Saya.Hamarosan eljön az idő,hogy újra elaludj és még Divával sem végeztünk.

-Muszály...Ha le is győzzük Divát mi lesz ha a Shinetsu is gyilkolászni kezd?!Akkor nem ért semmit ez az egész.Meg kell tudnunk,hogy mire készül és ,hogy...ellenség e.-megcsörrent a telefon.David pillanatnyi tétovázás után kihúzta mobilját a zsebéből és felvette a bőszen csengő gépezetet.Pár percnyi hallgatás után megszólalt.

-Ha újra be tudjátok azonosítani akkor hívjatok.-majd letette és visszacsúsztatta zsebébe.

-Mi az?-kérdezte érdeklődve Kai.

-Műholddal követték a támadónkat.Nagy nehezen de majdnem pontosan meg tudták találni a tartózkodási helyét.India északi részén egy kisebb város környékén lehet a rejtekhelyük.

-Akkor induljunk!-David beleegyezően bólintott.

India.Kochi városától keletre a Nyugati-Ghátok hegyormainak ellaposodó végeinél szitált az eső.Mélyen a dzsungelszerű erdőben a kastély romos kertjében állt egy rózsabokor.Fekete szirmú hatalmas virágai mintha nem is lettek volna igaziak.Pedig azok és annyira ősiek.Talán csak vézna kis ágacska volt még mikor a kastély falai a föld fölé tornyosultak de akkor is ott állt és azóta is örzi a labirintusszerű építmény borzalmas titkait.Karcsú kéz nyúlt a rózsák felé és végigsimított egy virágon melynek szirmai végei barnás foszlásnak indultak.

-Hamarosan elszárad és lehullik.-suttogta Shin.

-Akkor vágjuk le.Csak egy nyissz és meg is van oldva.-egy karmos kéz nyúlt át Shin válla fölött.-Egy szavadba kerül és lehasítom róla.

-Köszönöm Ensó de nem.-lelökte válláról a kezet és hátrapillantott.Egy fiú állt mögötte.Vidáman mosolygott és rózsaszín szemei tükrözték huncut természetét.Haja sötéttürkiz volt és kócos.

-Itthagytál egy szó nélkül.-mondta durcisan Shin.

-Jajj már kis Csipkerózsikám!Nem bírsz ki egy kis időt a te herceged nélkül?

-Az én hercegem nem te vagy.Viszont mint Chevalierem neked is be kell tartanod pár egyszerű szabályt.

-Tudom,tudom.....behódolsz vagy meghalsz.De ezek csak üres fenyegetések.Sosem fenyítettél meg akkor ,hogy lennél képes megölni.Nincs szíved hozzá.Túlságosan megszerettél minket és ezt nem is titkolod.Vajon a másik kettő is így érez?-Shin megvonta a vállát.

-És nem is érdekel mit csináltam amíg távol voltam?

-Egy kicsit se.Gondolom nőket pesztráltál és szívtad a vérüket.Olyan vagy mint egy rossz kullancs.

-Tééévedééés!Most az egyszer nem önös érdek vezérelt.Csak rád gondoltam kis hercegnőm.-Shin érdeklődve nézett a bolondos fiúra.

-Te most cukkolsz engem!

-Ááá dehogy!

-De igenis!

-Nemmmmm!

-Inkább mondd el!

-A varázsszót!

-Szükséged van még a heréidre?!

-Én a kérlek szépenre gondoltam de ez is megteszi.Szóval utánna néztem ezeknek a Sifuknak.Érdekes kis storyjuk van.

-Tovább,tovább!Mit tudtál meg róluk?

-Valami Khilbedi laborban hozta őket létre Amshel mint mesterséges Chevaliereket.Mégegy ilyen barmot.

-Hagyd a személyes megjegyzéseidet!

-Jólvan na!Szóval elbaltáztak valamit de nagyon és a pici kísérleti nyulak elkezdték feldobni a pacskerjukat.Ők ezt Jelnek nevezték el.A lényege,hogy elkristályosodik a testük és darabkákra esnek szét.Amshellecske számításaiba valami hibácska csúszott.A Sifuknak érzelmei lettek ami önmagában nem is lenne gond,csakhogy akadt egy szerencsétlen aki nem adta fel olyan könnyen és hitte,hogy van helyük a világban ami őket magától létre sem akart hozni,és hitte,hogy joguk van az élethez.Ezért hát szépen rávette a többit,hogy törjenek ki.Meg is tették,lemészároltak mindenkit meg ilyenek.A tíz kicsi Sifucska beszabadult a világba és mivel úgy hitték ,hogy Saya vére menti meg őket ezért elkezdték keresni.Mire megtalálták ők is sorban hulltak el.Mára már hét közülük alulról szagolja az ibolyát.-gúnyos vigyorral darálta el az egész történetet mintha ez csak egy komédia lenne és vicces fordulatként kéne felfogni a halottakat.Shin pedig némán hallgatta végig,itta Ensó szarkaztikus szavait.

-Si-fuk...-buci ajkaival lassan képezte a betűket és halkan ejtette ki.

-Látom nagyon érdekelnek.Ez az Amshell nem semmi fickó.A hibás terméket is képes továbbfejleszteni.A Sifuk képmására Élőhalottakat hozott létre.Olyanokat mint a klónok.Vicces mi?!

-Nem...nem vicces.-újra az elszáradó rózsa felé fordult.Ujjával összecsippentette a legrondább szirmot ami már csak fertőzte a többit.-Olyan ez a rózsa mint a Sifuk.Ha őt letéped akkor a többi megmenekül.Csak Diva vére kell nekik és szabadok.

-De utánna mit tesznek?-kérdezte elkomorulva Ensó.-Az életüknek nincs értelme.Csak az életben maradásért harcolnak de azután nincsenek terveik sem helyük a földön.A sorsuk az elmúlás,a feledésbe merülés.

-Szerintem tévedsz.De majd meglátjuk.Érdekesnek ígérkezik ez a kor.Örülök,hogy felébredtem.Saya,Diva,Chevalierek,Sifuk........várjatok csak,...jövök !-Ensó ellágyulva mosolyodott el .

-És a rózsa?Mi lesz vele?

-Hagy küzdjön csak.Ha eléggé akarja életben marad.-mondta majd felkacagott és vidáman szökdécselve végigsuhant a kert köves ösvényén.

-Vigyázz Shin!Megázol és megfázol.-kiabált utánna Ensó de tudta hasztalan.

-Ha egy madár el akar repülni akkor el is repül hiszen van szárnya.-suttogta.-Kár,hogy az enyémet letörték.-felnézett az égre.

-Saya,Diva...alig várom,.....alig várjuk,hogy találkozhassunk veletek.

Két nap se tellett bele és Sayaék már a kastély közelében álló kis falucskában szállnak ki a repülőgépből.Feltűnéstelenül vegyültek el az ottaniak között miközben figyeltek minden apró dologra ami számukra segítség lehet.

-Elnézést!Uram!-lépett David egy ottani halászhoz.A férfi biccentett egyet .

-Van errefelé egy régi kastély vagy valami rom?

-Vóóón vóón.Araa az edöben.-dadogta a férfi minden nyelvtudását összeszedve.

-Aha.Köszönöm.

-De ne méén arra.Ki ement nem jün visza.Szürny vón utt,vejszívó.

-Egy vérszívó szörny?Ez Shinetsu lesz.-jelentette kis izgatottan Kai.David adott egy kis jutalomdíjat a halásznak majd azonnal indultak is az erdőn át vezető göröngyös úthoz.

-Szóval megtaláltátok?-valaki a furgon tetejére ugrott.

-Moses?Hogy tudtatok követni?

-Elég nehezen ,de ha már a fél világon átkergettünk titeket ez sem lehet akadály.-mondta Moses és Karmannal és Lulval együtt beugrott a kocsiba.

-Miért nem szóltatok,hogy elmentek?-kérdezte durcisan Lulu.

-Nem volt rá lehetőségünk.Nem voltatok ott ,nekünk pedig menni kellett.-mondta Saya csöndesen.

-Minket sürget az idő.Meg kell kapnunk Diva vérét de ha ti másvalakit üldöztök akkor mi meghalunk.

-Bocsáss meg de ez is ugyanolyan fontos mint a ti dolgotok.-Moses már nyitotta válaszra ajkait de Lulu befogta a száját.

-Moses...kérlek szépen...most ne álljunk le vitázni.-suttogta a fiú fülébe.Moses sóhajtott egyet és bólintott.

-Rendben!Segítünk de utánna újra Diva a célpont.-Saya egyetértően bólintott egyet és kinézett az ablakon.Elmélyülten nézte a mellettük suhanó vad és érintetlen tájat mígnem Lewis egy nagyot fékezett.

-Mi fene?!-kiálltotta méltatlankodva Kai.

-Vendégünk van.

-Vendégünk?-az úton egy fiú állt.Haja vállig érő egyenes sötétszőke,szeme türkiz volt.Bőrnadrágot és egy sötétbíbor ujjatlan felsőt viselt.Saya kardját előkapva kiugrott a kocsiból.

-Ki vagy te és mit akarsz?

-A nevem Mihael.Shinetsu harmadik Chevalierje vagyok.De...nem ellenfél.Felajánlom szolgálataimat úrnőm elpusztításához.

-Miért tennél ilyen?

-Mert utálok Chevalier lenni.Utálom a folytonos parancsokat és utálom a kötelékeket amik szinte megfolytanak.Ha Shinetsu meghal ,nem lesz senki aki bebörtönözne.-válaszolta jegesen és nem is volt kétséges,higy igazat mondd e.

-Rendben!De figyelünk.Ha bármivel próbálkoznál..

-Nem lesz semmi .Siessünk!Még sötétedés előtt oda kéne érni.