Szerz�:Lina

E-mail: inu_yasha@citromail.hu

(Sakuraconra nevezett fanfiction):

C�m: Valami v�get �rt…

Hideg sz�l. S�t�ts�g. �jszaka. Egy s�t�t, fekete alak l�pkedett a f�k k�z�tt. Arc�t csuklya takarta, de nem a sz�l miatt. Nem akarta, hogy b�rki felismerje, nem akarta, hogy egy csepp f�ny is bef�rk�zz�n hozz�.
L�p�s�nek halk hangjai visszaver�dtek az itt-ott m�r berepedezett s�rok k�z�tt.  Nemsok�ra meg�llt. Lassan felemelte a fej�t. �res szemei, hirtelen f�jdalommal, k�nnal, b�nattal teltek meg. Egy egyszer�, h�feh�r m�rv�nyt�bl�t n�zett. K�r�l�tte a vir�gok m�r r�g elsz�radtak, halottak voltak, mint a temet�ben minden m�s. Az idegen m�r nem cser�li ki. Egy ideig h�s�gesen hozta a szebbn�l-szebb vir�gokat. De felhagyott ezzel, hiszen egy sz�p vir�g senkit nem hoz vissza.

Nem tud s�rni. Az id� ki�lt bel�le minden �rz�st. Pedig egykor meglepve fedezte fel, hogy vannak �rzelmei. Fegyvernek sz�letett, �gy r�ngatt�k, ahogy egy b�bot szok�s. Megel�gelte �s elsz�k�tt t�rsaival. �m r�d�bbent, hogyha nem abban a cell�ban hal meg, akkor egy betegs�g v�gez vele. Ezek ut�n minden igazs�got kider�tett. �ld�zni kezdett egy l�nyt, kinek a v�re megmentheti �t �s bar�tait. A m�rhetetlen gy�l�let �s f�lelem vez�relte. Nem foglalkozott azzal, hogy mibe ker�l, de megszerzi a gy�gyszert.
- Ha visszaford�thatn�m az id�t… - hangja �lesen szelte v�gig a cs�ndet. Nem �rkezett v�lasz. K�r�l�tte a magas, m�lt�s�gteljes f�k n�m�n merednek az �g fel�. A telihold hidegen vil�g�tott.
Lassan t�rdre ereszkedett. Finoman leh�zta a csukly�t a fej�r�l, az anyaga lomh�n engedelmeskedett. Fekete haja m�g jobban a szemeibe hullott. Gyeng�den �rintette meg a t�bl�t, f�lve att�l, hogy elt�nhet. De nem t�nt el. Ott maradt, mint egy szil�rd eml�k, mely �r�kk� k�nozni fogja a lelk�t.
- H�t ennyi? Nevek, egy m�rv�nyt�bl�n egy temet�ben? - d�h�sen belev�gott a f�ldbe. Haragudott mindenre. �letre, hal�lra, a sorsra, r�juk, mag�ra.
Finoman le�lt, fej�t r�hajtotta a karj�ra �s, n�m�n, imm�ron k�nnyek k�z�tt mer�lt bele a s�t�ts�gbe, amit�l a megv�lt�st v�rta. Eml�kek sorozata rohanta meg.

Sokszor �jszak�kat �lt v�gig, a semmibe meredve. Pr�b�lta kital�lni, hogy hogyan szerezhetn� meg az el�rhetetlen. Hogyan menthetn� meg t�rsait. H�nyszor hallotta, hogy siker�lni fog, �s rendbe j�n minden. Minden? Mi minden?
Nem l�tta rajta senki, hogy mennyire szenved, pr�b�lt j� vez�r m�dj�ra b�tor lenni. S mikor v�gre r�akadt gy�gyszer�kre, Saya-ra a Sors ism�t becsapta �ket. A l�ny v�re gyilkos volt sz�mukra. Aznap este egyed�l b�kl�szva tal�lta meg boldogs�g�t. Ez a teremtm�ny megmutatta neki, hogy milyen �rezni. Elfeledte b�nat�t, �s mosolyogott, �let�ben el�sz�r: �szint�n. �m akarata ellen�re el�rulta, s elvesztette �r�kre, ak�rcsak t�rsait, bar�tait.
Kegyetlen sorsot sz�ntak neki, mely el�l nem tudott elfutni, szembe kellett vele fordulnia.
Kitart�an haladtak c�ljuk fel�, �m az id� egyre fogyott, a hal�l pedig minden l�p�ssel, minden sz�vdobban�ssal k�zelebb jutott hozz�juk, hogy egy �jszaka bekopoghasson, �s azt mondja: itt vagyok.

- Moses!
A s�r mellett �l� fiatal fi� hirtelen felkapta a fej�t. K�rbepillantott, hogy ki is h�vta, meglepve l�tta, hogy utols�, �letben maradt t�rsa �ll el�tte. Megszeppenve b�multa, hiszen senkinek nem mondta el, hogy hova megy. Mikor a nap lenyugodott, cs�ndben elhagyta mened�khely�ket, �gy gondolta, hogy szembefordul a hal�llal. Titok volt.
Szemeibe lassan visszat�rt a b�nat, lehajtotta a fej�t. Nem tudott a m�sik shifu szemeibe n�zni.
- Moses… mit keresel te itt?
El�g sok�ig csak a n�ma cs�nd honolt k�r�l�tt�k.
- Nehezen j�nnek a szavak – t�rte meg a csendet Moses – csak gondolkodok, pr�b�lom megfogalmazni. El akarok b�cs�zni, de nem tudom, hogy hogyan kell, hogy m�lt� legyen…
- B�cs�zni?
Az ifj� shifu lassan b�lintott.
- Mi�rt?
Egyetlen sz�, egyetlen k�rd�s. Egy k�rd�s, melyre a v�lasz oly hossz�, hogy az id�k v�gezet�ig lehetne r� v�laszt adni. Egy k�rd�s, mely mindent megv�ltoztathat.
- Mindig pr�b�ltam �gy viselkedni, hogy megfelel�nek t�njek a csapat �l�re. �rett akartam lenni, de tudtam, hogy ez nem �gy van. Mindig felr�mlik el�ttem egy-egy bizonyos �jszaka, a cell�kr�l, s mikor r�j�tt�nk, hogy Saya v�re hal�los. Most pedig a c�l el�tt gy�v�nak �rzem magam. El akarok t�nni. A m�lt j� eml�kei lassan a feled�s hom�ly�ba vesznek, a k�pei megfakulnak, marad a k�ts�gbees�s, a f�lelem. Nem tudtalak titeket megv�deni…
- Moses! Ez nem �gy van!
- M�r tudom, hogy milyen sorsot sz�ntak nekem. Most ez�rt vagyok itt. – lassan felkelt a hely�r�l. Finoman kih�zta mag�t, tudta, hogy utols� �tj�ra indult.
T�rsa az arc�t f�rk�szte.
- Moses… ne tedd meg. Tudod, hogy a rem�ny hal meg utolj�ra.
Ez a kijelent�s f�loldalas mosolyt csalt a fi� arc�ra.
- Tudod mi�rt? Mert � a gyilkos.
Lassan, a s�t�tben megsz�laltak az els� madarak. Csiripel�s�k m�g �lmatag volt, de �k m�r vid�man k�sz�nt�tt�k a hajnalt. Az �g lassan felder�lt. K�l�nb�z� sz�nek jelentek meg. H�borgott az �g �ce�nja, a felh�k lomh�n szelt�k �t.
- Lulu ideje menned!
- Moses…
- Menj!
V�laszra nyitotta a sz�j�t a l�ny, de v�g�l becsukta. � is tiszt�ban volt mindennel. Lehajtotta a fej�t, majd lassan elt�nt.
A fi� sok�ig b�multa a hely�t. Cseppnyi boldogs�g k�lt�z�tt a sz�v�be. Ez az �rz�s harcba sz�llt a kegyetlen�l uralkod� f�jdalommal. Egy valakit m�g is meg tudott menteni.
Lassan, b�szk�n emelte fel a tekintet�t.
- Mindig is l�tni akartam egy napfelkelt�t… - hangja rekedtes volt. N�hol a k�v�ncsis�g is fel-felbukkant.
Ekkor a nap felt�nt a horizonton. F�ny�z�n �rasztott el mindent. A nap tiszteletparancsol�an emelkedett felfele, ak�r egy f�nix mad�r. Legy�zte a s�t�ts�get, hogy az �jabb csat�juk el�tt uralkodhasson egy kicsit.
Moses lassan lehunyta a szemeit, s h�trad�lt. Felcsaptak a z�ld l�ngok, melyek finoman �lelt�k k�rbe �t, hogy v�g�l maguk�v� tehess�k. Elt�nt.
�j nap k�sz�nt�tt be. Valaminek a kezdete. �j dolgok sz�lettek, hogy felfedezhess�k a vil�got, hogy legy�zhess�k a gonoszt. De ek�zben m�gis… valami v�get �rt…